|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Makkai-Ilkei Ildikó 2007. augusztus 23.Székelyszentmihály leányegyházközsége, Bencéd egy éve önállósodott. Unitárius lelkésze a vargyasi születésű Makkai-Ilkei Ildikó minden lehetséges módon igyekszik megerősíteni maroknyi közösségét. A 151 lélekszámú faluban száz évvel ezelőtt még 400 főnyien éltek. Elöregedő egyházközség, de elszármazottai szeretik. Hétvégenként, aki csak teheti, hazamegy, rendben tartja háztáji örökségét, és bekapcsolódik az induló gyülekezet életébe is. A falu unitárius. Bencéd történetéről, hagyományairól, gyülekezeti és mindennapi életéről Makkai-Ilkei Ildikó előbb szakdolgozatot írt, majd munkája könyv formájában is megjelent a napokban /A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története/. Ünnepélyesen bemutatják augusztus 26-án, az első Bencédi Falunap keretében. /Molnár Melinda: Kismonográfia Bencédről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./2007. szeptember 3.Az egyik legkisebb unitárius egyházközség, a bencédi, első hazahívó találkozóján szűknek bizonyult nemcsak a templom, de udvara is. Bencéd 161 fős helyi közössége erejét megsokszorozva készült. A templomtorony építése óta nem használják a haranglábat, de mint hívó-jelképet újrazsindelyezték. Megszépült a templom, és nagy értékű új kerítést is készítettek. Jó volt találkozni falusfeleikkel, akiket 30-40 éve nem láttak otthon. 430-an érkeztek haza, erre aligha számítottak a szervezők, így valóban többen voltak a faluban, mint száz évvel korábban, amikor közel ennyien lakták. Budapestről is érkezett egykori bencédi, a Zsil-völgyéből, többen Marosvárásárhely, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely vonzásából. Makkai-Ilkei Ildikó lelkész könyvét, a Bencédi Unitárius Egyházközség rövid történetét sokan dedikáltatták. /Ha elfáradsz a nagyvilágban, gyere haza megpihenni. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 3./2014. augusztus 24.Az áldozatokra emlékeztekNagyjából százan voltak jelen a rendezvényen, amelyet a 2005-ös árvíz áldozatainak emlékére tartottak szombaton délután Székelyszentléleken. Az eseményen felszólaltak a megye és az érintett községek vezetői, illetve a történelmi egyházak képviselői imát mondtak A esemény kezdetén Kovács Lehel Farkaslaka község polgármestere, Fábián Kornélia Tenger minden című könyvéből idézve emlékezett és emlékeztetett a 2005. augusztus 23-án történt árvízre, amely tizenhat áldozatot követelt. Ezután az Ave Rosa szentléleki és a Zeng a magasság farkaslaki kórus énekelt. Újabb figyelmeztetés „A székely ember a bajok, a problémák után is fel tud állni és újra tudja kezdeni. Az idei megemlékezés kissé másabb, mint a többi, hiszen néhány hete újabb figyelmeztetést kaptunk, amikor ismét megáradtak a patakok. Meggyőződésem, hogy a mostani, kisebb árvíznek kettős szerepe volt. Elsősorban az, hogy emlékeztessen, tartsuk rendben a Nyikó és más vizeink medrét, szélesítsük, mélyítsük, erősítsük azokat, hiszen ahol ezek megtörténtek, ott nem okozott komolyabb gondokat az idei áradás. Másrészről felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a rohanó világban sem szabad megfeledkeznünk egymásról, össze kell fognunk a bajban, hiszen egyedül kevesek vagyunk” – fogalmazott az elöljáró. Megjegyezte, hogy a megye vezetői a későbbi gondok elkerülése érdekében ismét ígéretet tettek egy víztározó megépítésére. Nemcsak anyagi károkat okozott a 2005-ös árvíz, hanem lelkieket is, hiszen embereket szakított el egymástól. Ez is bizonyíték arra, hogy porszemek vagyunk. Ezt észben tartva úgy kell megélnünk mindennapjainkat, hogy tervezzünk, mintha örökké itt maradhatnánk, és dolgozzunk úgy, figyeljünk annyira egymásra, mintha ez lenne az utolsó percünk” – mondta Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere. „Nagy tanulsága még a kilenc évvel ezelőtt történt tragédiának, hogy ha segítünk magunkon, akkor az Isten is megsegít. Az árvíz után mindenki végezte a dolgát, becsületesen, úgy, ahogyan azt kellet. A székelység ezzel példát tudott mutatni az egész országnak” – tette hozzá. Péter Zoltán, Siménfalva polgármestere beszédében az áldozatokra, az akkor történt szörnyűségekre, ugyanakkor a segítő kezekre is emlékeztetett. „Miután kitisztult az ég a pusztítás után, egyszer csak megjelentek az emberek – ismerősök és ismeretlenek, szerszámokkal és azok nélkül. Összevillantak a szemek, kezet fogtak egymással, és dolgozni kezdtek, majd még többen jöttek. A bajban az a legfontosabb, hogy tudjuk: számíthatunk egymásra, vannak segítő kezek, nem vagyunk egyedül" – idézte fel az árvíz utáni eseményeket Incze Csongor, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. Fábián Emőke székelyszentléleki tanuló Petőfi Sándor A Tisza című versét szavalta el. Ezek után az egyházi képviselők mondták el beszédeiket: Benedek Sándor székelyszentléleki katolikus plébános, Jakab Imola siménfalvi református lelkész és Makkai-Ilkei Ildikó bencédi unitárius lelkész. A megemlékezés végén a magyar és a székely himnuszt is elénekelték, majd megkoszorúzták az áldozatokért emelt emlékművet. Fülöp-Székely Botond, Székelyhon.ro lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
